Üstökösszerű zenekarunk blogja. A jelzőt mindenki értse úgy ahogy akarja...
És mondá Sir Zimbodhran: "márpedig az Gallowglass zenekar elindula vala az őstehetségkutató lovagi tornán!" És az zenekar elindula vala, síppal-dobbal-nádihegedűvel (és négy! gitárral valamint Sir Frank nagylelkű adományával), halált megvető bátorsággal, dacolva gyomorgörccsel és torokszorítással, vakító fényekkel és farkasordító hideggel. És lőn vala: megnyerék az lovagi tornát, mert ők gyűjték vala az legtöbb tehetséget és legkevesebb hamis hangot...
És mondá Sir Nagyferó: "ez így van rendjén, drága gyermekeim, az Gallowglass zenekar nagyon szépen szóla, és most sipirc haza gyakorolni! Ja, és ne felejtsétek el megtanulni az Petróleumlámpát!"
És mondá Sir Zimbodhran: "juhééé!!!" És mindannyian lelkesen bólogattak vala.
Ritkán írok ide. Elragadott a HotBand. :) Azért boldog új évet mindenkinek! Idén is koncertezünk, stúdiózunk és két szám között természetesen ugratjuk majd egymást és hülyeségeket konferálunk hasznos információk helyett.
... és az ilyen hűvös, hétfő hajnalokon, mint ez a mai is, lassan már nem tudom eldönteni, mit húzzak magamra, tekintettel a várható délutáni hőgutára. A jégoldót is elő kéne bányászni Clio, a II. számú tiszteletbeli turnéautó csomagtartójának valamelyik zeg-zugából. Egyszóval, közelednek a zord téli napok, amikor mi más nyújthat vigaszt, mint elnyúlni egy hatalmas, öblös fotelban, bámulni a kandallóban lobogó tüzet egy jó könyv, egy nagy bögre rumos forró csoki, és az elmaradhatatlan rózsaszín, nyuszis papucs és skótkockás pléd társaságában. (hoppá! tessek már felébredni!)
Fentiek híján ajánlom magunkat. Mert velünk mindig történik valami (testet/szívet-lelket melengető), csak nem mindig kötjük az orrotokra! Többek között utolsó híradásunk óta hirtelen felindulásból koncertet követtünk el Szolnokon, és előre megfontolt szándékkal megszokott helyünkön, a Cream Music Pub-ban. Ahol életveszélyes fenyegetés árnyékában aprócska, de nagy sikerű táncházat és nagyszabású "csakazértis" koncertet tartottunk. Ti. csakazértis eljátszottunk mindent amit tudunk és szeretünk, tekintet nélkül műfajra, stílusra, tempóra ésatöbbire. És a siker óriási volt! és a tapsvihar még Óriásibb volt! és Szeretett Közönségünk lelkesedése még annál is ÓRIÁSIbb! Köszi, köszi, köszi! :) És gyertek máskor is! Naaa, lécci!
Pl. október 25-én a Bonyai étterembe! és/vagy/ október 31-én a Cream M.P.-ba, ahol várhatóan a földalatti és földfeletti világ minden rangú, s rendű földön inneni és túli lakójával találkozhattok, ha ti is úgy akarjátok. Mert hogy Halloween-t ünnepelünk! és Samhain-t (ami ugyanaz narancs-fehér-zöldben)! jórészt magyar szinkronnal.
Addig is látogassatok minket szorgalmasan a http://gallowglass.hu/ -n és a http://www.hotdog.hu/band_prof.hot?user_id=594372 -n, mert szörnyen hiányoztok! :P
Double Power, avagy az erő velünk volt, de nagyon: egy színpadon az Irish Coffee és a Gallowglass, és még kb. el is fértünk... Ilyen jól még nem szólt a Toss the Feathers, az tuti! :)
Vagyunk, mi vagyunk ám, és pörgünk ezerrel, csak ide nem írunk túl sűrűn... Majd a kezünkre csapunk jól...
Szóval, Balaton óta voltunk: Pécsen ifjúsági fesztiválon, Piliscsabán gyerektáborban, Keszthelyen utcazenélni, Sátoraljaújhelyen tömeget mozgatni, Szolnokon utcafesztiválozni, a Várban kiállítást nyitni és Abonyban kulturális örökséget ápolni.
Itten dirigálok a Karinthy Gimnázium csibetáborában 250 táncosnak:
Itt meg a 60% Gallowglass - 100°% Karinthy zenekar, kiegészülve 100% Perger művész úrral!
Itten zenélünk Abonyban (ez direkt ilyen hosszúkás, mindenki rakja ki bannernak):
Beindultak a klubkoncertek is, már előzenekaroltunk augusztus végén a MÉZ-nek a Mentában, meg utózenekaroltunk az Irish Coffee-nak múlt héten ugyanott. Mindkét zenekarnak köszönjük a meghívást, nagyon szuper koncertek voltak! Külön öröm volt a közös szám az IC-vel, amit naon frappánsan oldottunk meg, szerintünk. Aki nem volt ott, és gőze sincs, hogy miről zagyválok már megint, az jöjjön el majd a következő közös bulira, amit december-január magasságában tervezünk.
Ja, volt saját klubbunk is, ahol mi voltunk az előzenekar, a főműsorszám, meg a desszert is (he!?), ezt október 11-én fogjuk a nagy sikerre való tekintettel újravetíteni élőben a Cream Music Pubban. Ezúton is meghirdetjük a "Ki fedez fel több eltérést a számaink régi és új verziója között?" című vetélkedőnket. Előre felhívjuk a figyelmet, hogy csak a szignifikáns változtatásokat fogadjuk el helyes megoldásnak, a spontán megszokott bakikat nem. :)
Szolnok vicces volt, ahogy tavaly is, úgyhogy erről még bedobok ide pár képet, mer úgyis tudom, hogy csak azt nézitek meg. Ide meg akár írhatnám azt is, hogy blablabla bla blaaaa bla blaaablabla blablabla hrafdsoidydt jfi8eroasbdt kd klsie bktlsei blyi lbetb lit.. stb stb Ugye, hogy fel se tűnt senkinek?
Na, itten pihenjük ki az előző napi fáradalmakat a Tisza parttyán.
Tudjátok mit? A többi képet meg nézzétek meg itt: http://picasaweb.google.com/galloglach/2007Szeptember01Szolnok
Ja és nézzetek be ide is:
http://www.hotdog.hu/band_prof.hot?user_id=594372
ez a HotBand oldalunk, és lehet hallgatni a zenénket, meg lehet ránk szavazni. (Ez célzás volt, ugye értitek??)
Drága Barátaink, Imádott Rajongóink, Nagyrabecsült Üzletfeleink, Egyetlen Ellenségünk!
Mostantól mind-mind egy nagy közös kategóriába fogtok tartozni: méghozzá a Rengeteg Irigyeink-be! Merhogy jól elmentünk vitrolázni, biza! Na semmi luxusjacht, vagy bujtori kalandok, mégcsak egy Kék Szalagocska se, de volt szánsájn, 6-os erősségű szél, meg csobbanás a türkizkék Balatonba... Na de ne rohanjunk előre, csak sorjában. (Akinek eddig nem esett le: az Egyetlen Ellenségünk csak poén volt... van vagy öt... :D na jó ez megint poén volt... van az tíz is... na jó... és így tovább, és így tovább)
Ez itt imádott átmeneti otthonunk, Keoni, egy Granada 27-es, 5+1
személyes vitorlás, 8 főre vizsgáztatva. Ne kérdezzetek. Öten aludtunk
rajta, mert ennyien lehet kényelmesen, de egy napot voltunk 5+2-en is. Kicsit felcicomáztuk, hogy mindig megtaláljuk, akárhány hajó között is kötünk ki. (Fogadjuk sosem találjátok ki, hogy miről ismertük meg, hehehe... :D ). Az útvonalterv: Siófok-Tihany-Boglár-Keszthely-Lelle-Siófok lett volna. Vagy valami ilyesmi.
(Majd Bálint megcáfolja, ha akarja.) Ehelyett: Siófok-Lelle-Szigliget-Szemes-Tihany-Siófok sikeredett. Ez van. Egy dolgot gyorsan megtanul az ember a vizen: nem érdemes tervezni, menni kell arra, amerre a legkisebb ellenállást tanúsítja a hajó. :)
Ez meg itt a kapitányunk. Valami arab országból szalajtották, nem is látott még vizet, csak sivatagot, úgyhogy nem volt vele egyszerű az élet. Végül is rájöttünk, hogy csak itatni kell, és akkor egész barátságos. De nem igazán értettük, mert csak kicsit törni magyar, aztán állandóan kiabálni, hogy "húzzátok be a grószt" meg "reffeljünk", "halzoljunk", "ránccsuk be a sottot" meg "ejccsünk" vagy "élleseggyünk" meg akárhányszor felbukkant egy másik hajó, valami "bekkbord-szabályt" emlegetett kétségbeesve, de inkább nem foglalkoztunk vele, és kifeküdtünk az unterlík alá, a vantnik közé (mer a kokpiten a trepnik nem voltak valami komfortosak) és napoztunk. Ja, amúgy bárkinek mancsaftolunk szívesen, csak szóljatok!
Legnagyobb szerencsénkre velünk jött egy kék mentőangyal-ügynök is, Péter személyében, aki értett az arab nyelvén is, úgyhogy hamarosan mindenki megtanulta, hogy mikor melyik kötelet kell rángatni, melyik csörlőt milyen irányba tekerjük, és hogy a bika hasznos fedélzeti állat.
Útközben kalózok támadták meg a hajót, kicsit féltünk is, hogy most mi lesz, de mivel nem volt nálunk rum, és ráadásul a kedvenc nótájuk, a "What shall we do with the Drunken Sailor?" 52 versszakából is csak 5-6-ot tudtunk nekik elénekelni, hamar megunták a társaságunkat és továbbálltak.
Ő a kalózvezér, a legfélelmetesebb, akivel valaha találkoztunk. Azt beszélik, hogy egyszer régen egy viking hajón szolgált, és az ír partoknál vívott csatában lecsapott rá egy buzgó galloglach a bárdjával, és hirtelenjében csak vitrolasodronnyal tudták öszevarrni úgy-ahogy a fejét. Azóta jobb, ha a vízen tartják, mert a szárazföldön össze-vissza bolyong a kihalt mezőkön a perzselő nappal dacolva, időszámításuk előtti dátumokat és leltári számokat mormol magában és amerre jár koponyák fordulnak ki a földből... Tiszta horror, komolyan...
Legközelebb nagyobb szerencsével jártunk és egy sellőt fogtunk ki a vízből, aki egész nap mosolygott és énekelt a fedélzeten, és ettől még a szél is felélénkült. :-) Kár, hogy csak egy napot maradhatott, mert vissza kellett térnie a habokba, hogy megetesse a vasmacskáit.
Szerencsesorozatunk folytatódott, és a szigligeti partrasodródást követően megmentésünkre sietett két jótündér: Marika és Zoli, és keszthelyi kacsalábon forgó palotájukban terülj-terülj asztalkámmal vendégeltek meg minket. Örömünkben rá is zendítettünk egy kis esti szerenádra és reméljük hamarosan ismét viszontlátjuk őket és csapunk egy jó kis táncházat a keszthelyi művházban!
Ez pedig a reklám helye: Szeretünk Katamarán! Ha bármikor Tihanyban jártok, menjetek le a kikötőbe és egyetek nutellás palacsintát meg lángost vagy amit csak szeretnétek az egészségünkre a Katamarán étteremben! Ja, és Edelweiss-t azt ne keressetek, azt mind megittuk... :-D
Mert Bálint azt mondta, írjak ide valamit. Hát jó.
Ahogy már sokszor beharangoztuk minden létező fórumon, holnap indul a Gallowglass turné-vitorlás. A következő napokban sem égen sem földön, de vízen megtaláltok minket. Csak kövessétek a jelet! (G, mint Gallowglass)
Aztán, ha jó szelünk lesz, elhajózunk Pécsig, és ott találkozunk július 25-én. Vagyis: Nem, dehogy! Mi MINDENKÉPP ott leszünk Pécsen, július 25-én!
Egy hete még nem tudtam, mi az a Hazugmagazin, mostmá' tudom, voltam kétszer koncerten, tudjátok meg ti is. :)
A zene ünnepén szúrtam ki, hogy lesz Police Tribute koncert. Ha már úgysem jutok ki Amszterdamba vagy Frankfurtba az "eredetit" megnézni (amiról egyébként az írják, hogy nem akkora durranás, egyrészt mert nem próbáltak eleget, másrészt meg mert szokás szerint egymás torkának estek a tagok) - akkor király lesz valami jó kis tribute zenekar.
A vihar sikeresen elmosta a szabadtéri Beatrice koncertet, amit bepakoltak ezért a PeCsa nagyterembe. Megérte Ferót végigvárni (egyébként nem voltak rosszak Feróék, de mély nyomokat se hagytak). A Hazugmagazin felállása: Papp Szabi (Supernem) ének, basszus; Nagy Ádám (Roy és Ádám) gitár; Borlai Gergő (mindenféle zenekarok) dob, vokál.
Nagyon-nagyon jót alkottak, látszott a lelkesedés, meg hogy szeretik a számokat. Még az ilyen elvakult Police rajongó mint én is elismerően csettintett. Még azt is megbocsátottam nekik, hogy kissé összekavarták elég gyakran a szöveget, sorokat. De egyáltalán nem gáz, hogy sok számot tök másképp játszanak el mint az eredeti, mert többnyire csak hozzátesznek. (Jó, mondjuk a Roxanne-t nem lett volna muszáj elnyújtani mint a rétestésztát és beletenni azt a lassú részt, ami már valami késői Police koncerten is gáz volt) - de ettől eltekintve nagyon a helyén van és üt a műsor. És úgy tűnik élvezik a zenészek - remélem még sokáig tart majd!
Na, itten pihenjük ki az előző napi fáradalmakat a Tisza parttyán. 
Ez itt imádott átmeneti otthonunk, Keoni, egy Granada 27-es, 5+1
személyes vitorlás, 8 főre vizsgáztatva. Ne kérdezzetek. Öten aludtunk
rajta, mert ennyien lehet kényelmesen, de egy napot voltunk 5+2-en is. Kicsit felcicomáztuk, hogy mindig megtaláljuk, akárhány hajó között is kötünk ki. (Fogadjuk sosem találjátok ki, hogy miről ismertük meg, hehehe... :D ). Az útvonalterv: Siófok-Tihany-Boglár-Keszthely-Lelle-Siófok lett volna. Vagy valami ilyesmi.
Ez meg itt a kapitányunk. Valami arab országból szalajtották, nem is látott még vizet, csak sivatagot, úgyhogy nem volt vele egyszerű az élet. Végül is rájöttünk, hogy csak itatni kell, és akkor egész barátságos. De nem igazán értettük, mert csak kicsit törni magyar, aztán állandóan kiabálni, hogy "húzzátok be a grószt" meg "reffeljünk", "halzoljunk", "ránccsuk be a sottot" meg "ejccsünk" vagy "élleseggyünk" meg akárhányszor felbukkant egy másik hajó, valami "bekkbord-szabályt" emlegetett kétségbeesve, de inkább nem foglalkoztunk vele, és kifeküdtünk az unterlík alá, a vantnik közé (mer a kokpiten a trepnik nem voltak valami komfortosak) és napoztunk. Ja, amúgy bárkinek mancsaftolunk szívesen, csak szóljatok!
Ő a kalózvezér, a legfélelmetesebb, akivel valaha találkoztunk. Azt beszélik, hogy egyszer régen egy viking hajón szolgált, és az ír partoknál vívott csatában lecsapott rá egy buzgó galloglach a bárdjával, és hirtelenjében csak vitrolasodronnyal tudták öszevarrni úgy-ahogy a fejét. Azóta jobb, ha a vízen tartják, mert a szárazföldön össze-vissza bolyong a kihalt mezőkön a perzselő nappal dacolva, időszámításuk előtti dátumokat és leltári számokat mormol magában és amerre jár koponyák fordulnak ki a földből... Tiszta horror, komolyan...
